Eleinte csak 1-2 kóbor molylepkével találkozik az ember. Nem is nagyon csinál ebből nagy ügyet. Pár molylepke még nem a világ vége. Még azoknak sem, akik irtóznak tőlük. Valahogy lecsapják, aztán remélik, hogy vége is a dolognak, nem lesz szükségük molyirtásra.
Azonban ez a legtöbb esetben nem oldja meg a molylepkegondot. Rövid időn belül, ha még nem aznap újabb molylepkék jelennek meg a lakásban. Napokig, vagy akár hetekig is eltart, míg az ember el nem jut addig, hogy konkrétabban is utána olvasson a témának.
A készletkártevő molyok fajai változatos alapanyagokkal táplálkozhatnak. A fajok (aszalványmoly, lisztmoly) közismerten szemes takarmánnyal, de a háztartásokban megtalálható müzli, csokoládé, dió is kiváló tápanyagot jelent egy-egy tenyészet kialakulásához.
Minden évben felbecsülhetetlen, sokmilliós kárt okoz az emberiségnek néhány jelentéktelennek látszó házimoly (Hofmannophila pseudospretella). Ugyan még hernyó korában történik, mikor megrágja a gyapjúból készült ruhaneműt, szőnyegeket, szőrrel tömött bútorokat, tollat, s általában a lakásban található minden állati eredetű anyagot. Ha zavartalanul működhet, valósággal fölfalja a megtámadott anyagot.
A moly lárvája a károsító, amely a táplálékul szolgáló anyag felszínén szövedéket készít, mely a lárvák ürülékéből képződik. A teljesen kifejlett lárvák elhagyják a táplálékforrásukat. Jellemző rájuk a gyengén fejlett szájszerv így a kifejlett egyed nem károsít csak a jelenléte zavarkeltő. Általában passzív úton terjednek, de az adott helyiségbe be is repülhetnek.
A hőmérséklet és a páratartalom megváltoztatása életfeltételeiket jelentősen rontja, ezért próbáljunk gyakran szellőztetni, alkalmazzunk zsanéros szúnyoghálót hosszas légcseréknél, levegőztetésnél.
